Velencét senkinek sem kell bemutatni. Az egyedülálló lagúnákkal tarkított város világszerte ismert, és közkedvelt turisztikai célpont is, e mellett 1987-től az UNESCO világörökség része is.
Azt azonban talán nem mindenki tudja, hogy a különleges város folyamatosan süllyed, és ennek eredményeképp egyre több áradás sújtja a lakosokat. 1988-ban született meg a MOISE (Mózes) terv, mely egy Velencéhez méltóan különleges árvízvédelmi program. A projekt lényege, hogy több mozgatható gátból álló gátrendszert telepítenek a lagúna tengeri bejárataihoz, melyekkel magas vízállás esetén megvédhetik a várost az áradástól.
Az ötlet az, hogy a tengerfenékre épített betontalapzathoz zsanérokkal nagy acéltartályokat kapcsolnak, melyek nyugalmi állapotban a tenger fenekén pihennek. Amikor szükség van a gátakra, akkor a tartályokba levegőt fecskendeznek, mely kiszorítja a vizet, és a gátak felemelkednek. Elvileg egészen gyorsan lehet reagálni a vízszint változásaira, mivel csupán 30 percen belül aktiválható a "tengeri barikád".
A projekt pénzhiány miatt csak 2003-ban kezdődhetett el, amikor 2012-t jelölték meg tervezett befejezésre, ez a dátum mára már 2014. Az öltet körül, ahogy azt sejteni lehet sok vita robbant ki. A város lakosai is többször tüntettek, beláthatatlan környezeti hatásokra hivatkozva, amiben valahol igazuk is lehet. A tiltakozások ellenére az építkezést megkezdték, melyet különösen sürgetővé tettek az elmúlt évszázad aggasztó adatai. Velence az elmúlt száz évben több, mint 20 centit süllyedt, és az áradások száma is megsokszorozódott.
Noha környezeti szempontból én is kicsit aggályosnak tartom a dolgot, (bár az első eredmények, inkább pozitívnak bizonyultak) de mérnöki szemszögből egy igazán kreatív megoldás a Mózes projekt. Kíváncsi leszek a jövőjére.
