Életem első fesztiválját a 34. EFOTT-on kezdhettem meg.
Leszámítva a szúnyogokat, meg a kánikulát mindennek örülök, mint kisgyerek a cukorboltban.
A fesztivál nulladik napján érkeztünk, pont a nyitásra, ahol együtt számoltunk vissza (mi csak képzeletben, mert épp akkor értünk oda nyelv lógatva a kapuhoz) a nagyon örülő tömeggel, akik üdvrivalgással üdvözölték az EFOTT megnyitását.
Az első turnus meglepően hamar bejutott, nekünk sajna még várni kellett a többiekre, hogy az előre megkapott jegyünket meghozzák, de délutánra már mi is felverhettük sátrainkat a kempingben, ami már ekkor dugig volt. A biztonságra nagyon figyelnek, aminek újonc fesztiválozóként nagyon örülök. Bár még csak tanulgatom a tapasztaltabbaktól a kulturált őrjöngés művészetét, de a nulladik nap zajos sikernek örvendett mindenki számára.
A nulladik napon persze még felderítettük, hogy pontosan mit, hol is fogunk találni, igaz ekkor még nem állt az összes sátor, ezeket a másnapi koncertekre húzták fel teljes pompájukba.
Ami külön örömet jelentett számunkra, hogy nagyon is diákbarát árakkal futottunk össze az összes büfében.
Az első napot a fesztiválozók nagyja a Sugovicában kezdte lehűlésképp. Délutánra viszont elkezdett újra pörögni minden és mindenki, elkezdődtek a várva várt nagykoncertek emellett még aktív mozgással járó programokat is ki lehetett próbálni vagy új egyesületekkel és csoportokkal ismerkedni a Civil faluban.
Jelenlegi kedvencem a hűsölő terasz, a Vodafon jóvoltából, ahova le lehetett dőlni szundítani egy kicsit a nagy melegben hűtve magunkat a vizet permetező ventillátorokhoz, hogy újult erővel folytathassuk a pörgést!
