Kézenfekvő, mégsem tesszük, pedig régen a javíttatás magától értetődő volt. Az igénytelen, egyszer használatos tárgyak és a divatkövetésre sarkalló reklámok mind azt sugallják, hogy a minőségi problémákra a tárgyak sűrű lecserélése az ideális megoldás. Valóban szükséges lecserélni a mobiltelefonunkat akkor, amikor az egyetlen érv a reklámban az, hogy a maga néhány hónapos létezésével máris szégyellni valóan divatjamúlt a készülékünk? Legyünk kritikusak a reklámokkal szemben, és a tényleges szükségleteinkre figyeljünk.
A minőségi termék választásánál a javítás jobban megéri, mint egy új készülék megvétele. Ebből következik, hogy az ésszerűség már a vásárláskor legyen szempont: keressünk olyan termékeket, amelyek lehet, hogy egy kicsivel drágábbak, de jó minőségűek, tartósak, van szervízhálózatuk és alkatrész hozzájuk. Különösen a tartós fogyasztási cikkek esetében térképezzük fel azt, hogy milyen járulékos szolgáltatásokat vehetünk igénybe, hol és milyen árszínvonalon lehet megjavíttatni termékeket, mert itt jelentős különbségek fordulhatnak elő. Kerüljük a piacokon, megbízhatatlan boltokban a minőségi tanúsítványt nélkülöző olcsó bóvlikat. Nem véletlen, hogy a legtöbb egészségre veszélyes termékkel itt találkoznak a fogyasztóvédelmi hatóságok.
A fogyasztói jogokat gyakorolni kell. Ne legyintsünk rá, ha a vásárlás másnapján szétszakad, tönkremegy az, amit megvettünk. Csak sok ember tudatos hozzáállása kényszerítheti ki azt, hogy a fogyasztóvédelem hatékonyan fejlődhessen, és egyre több minőségi áru kerüljön a polcokra. Mindig őrizzük meg a számlát, a jótállási jegyet, vegyük a fáradságot visszavinni a hibás árut, és kopogtassunk a fogyasztóvédelmi hatóság ajtaján, ha a kereskedő nem jár el korrekten velünk szemben. Az internetes panaszfórumokon a hasonló problémákkal szembesülők oszthatják meg véleményüket egymással. Az ilyen fórumokon, szakmai internetes oldalakon tegyük közzé a jó és a rossz tapasztalatainkat egyaránt, mert, másoknak segíthetünk a mérlegelésben. Az aukciós oldalakon is értékelést kell készíteni az eladókról, ami az utánunk következő vásárlók számára iránymutatás.
Az életünket körülvevő tárgyak jelentős része javításkor nem igényel különösebb szakértelmet, legfeljebb egy kis gyakorlást, vagy a barátoktól, szülőktől ellesett néhány ügyes fogást. A barkácsolást kedvelő férfiaknak és a hobbi kézműveskedésben jeleskedő hölgyeknek aligha kell elmagyarázni, hogy egy tárgy megjavítása, kicsinosítása, újból használhatóvá tétele mekkora elégedettséggel tölti el a közreműködőt. Egy csöpögő csap, egy bicikli megjavítása, egy elszakadt függöny megvarrása nem csupán hasznos, de ha a magunk tempójában, kedvvel végezzük, akkor örömöt is fog szerezni. A mostanában előtérbe kerülő önkifejezés, önmegvalósítás egyik formája ez is, ha a helyreállításba belevisszük a személyes jegyeinket és kreativitásunkat.
Az újrahasználat számos lehetőséget nyújt az önkifejezésre, a kifejezés ugyanis a használt tárgyak újbóli használatán túl arra is kiterjed, hogy a használt termékeknek új funkciót találunk ki. Az újrahasználat nem azonos az újrahasznosítással. Az újrahasznosítás lényege, hogy anyagában, hasznosítják a terméket, vagyis összeszedik, megtisztítják és bedarálják például a papírt. Az eljárás előnye, hogy nem keletkezik hulladék, de az ismételt feldolgozás újabb energiát igényel, és terhet ró a környezetre. Ennél jobb az újrahasználat, amikor szintén megelőzzük a hulladékká válást, de lényegi átalakítás, feldolgozás nélkül ismételten értelmet adunk a tárgynak. A példánál maradva a nyomtatással teli papírt megfordítjuk, és firkapapírként ismét használjuk. Számtalan ötlet van még arra, hogy miből mit lehet készíteni: a konzervdobozból díszes ceruzatartót, a régi varrógép lábából asztallábat, a polcokból sámlit vagy ülőkét, a régi naptárakból ajándékcsomagolást vagy füzetborítót, üres üvegekből kerti járdaszegélyt stb. Mindez ráadásul remek közös családi elfoglaltság. Gyerekeink bevonásával olyan ismereteket adhatunk át játékosan, ami később is hasznukra lehet.
A javítóműhelyek életben tartásával, a mesteremberek szolgáltatásainak igénybevételével segítjük a munkahelyek megtartását is, és azt, hogy ne szűnjenek meg végleg az iparos szakmák, ugyanis a műhelyek száma drámaian csökken. Ennek keretében kezdődött el a javítóműhelyek internetes adatbázisának kialakítása (http://javitomuhelyek.humusz.hu ). A gyűjtés közcélú, azaz a hulladékcsökkentés érdekében történik, és bárki számára nyitott az adatbeküldés. Nem csak a javítóműhelyek terén akad még tennivaló, de nincs meg az egyensúly a hazai használt cikkek piacán sem, amely gyakorlatilag importra épül, vagyis alig akad lehetőség arra, hogy valaki a használt ruháit, tárgyait el tudja adni hazai kereskedőknek. Talán erre kíván alternatívát nyújtani az a néhány internetes aukciós portál, ahol ezerszámra találjunk használt árut.
Számos európai országban és a tengerentúlon is kialakultak az ún. reuse centerek, amelyek alapvetően nonprofit szerveződések, és a hulladékcsökkentést célozzák. A használt cikkek központja a bolhapiacokra hasonlít, azonban jelentős hangsúlyt fektetnek a szociális szempontokra is, igyekeznek segíteni a rászorulóknak.
A javítás lényege az újrahasználat, vagyis, hogy ne váljon hulladékká az, amit egyszer a pénztárcánk mélyére nyúlva megvettünk. A javítás a környezettudatosságunk része azáltal, hogy kevesebb hulladékot termelünk, és lemondunk olyan új termékekről, amelyeknek a gyártása újabb terhelést jelent a környezetre nézve – lásd a felhasznált energiát, nyersanyagokat, a szállítás és a gyártási folyamat által okozott szennyezést. Ha elkerülhetetlenül meg kell vennünk bizonyos termékeket, akkor pedig törekedjünk arra, hogy az ellenőrzött, de használt termékek közül válasszunk.
Minden egyes tárgy kidobása előtt, gondoljuk végig, hogy tényleg a hulladéklerakóban a helye, vagy mégis ki lehet még hozni belőle valamit?
Forrás és további praktikák: nullahulladek.hu, ezk.bme.hu
