(Ez a cikk eredetileg a februári számba készült, azonban a közbeszerzésnek köszönhetően először csak Február idusa környékén tudunk kijönni, amikor ez az írás már aktualitását veszítené, így inkább ide kerül ki. - A szerk)
Most induló rovatomban olyan zenészeket, és együtteseket szeretnék bemutatni, akiket, ha még nem ismertek eléggé, akkor mindenképpen meg kell ismernetek. Ha pedig már ismeritek, biztosan örülni fogtok, hogy róluk olvashattok. Minden hónapban, olyan előadókról írok majd, aki éppen az aktuális hónapban lép fel itt, Budapesten, és akinek koncertjére mindenképp érdemes elmenni, már csak saját lelki fejlődésetek végett is, na meg egy kis szórakozásért.
Goran Bregovic
Goran Bregovic a balkáni zene egyik legnépszerűbb képviselője, általa ez az igazán különleges hangzású, „táncolós” műfaj a világon egyre népszerűbb, és egyre többen hallgatják.
Bregovic február 14-én lép fel a Müpában, ahol a koncert kezdete előtt egy órával diákjegyet is lehet kapni, igaz ennek a megszerzését, ha pozitívan állunk hozzá, mondhatjuk kalandosnak is. A népszerűbb koncertekre ugyanis, csak a legelszántabbak tudnak bejutni, akik már több órával a pénztárnyitás előtt a Müpa aulájában lévő kasszánál várakoznak. Persze mivel tudják, hogy hamarosan hallhatják a várva várt zenekart, csak úgy repül az idő.
A Bregovic által játszott zene műfajilag igencsak kevert. A bolgár népzenei alapokat ötvözi más balkáni népek zenei stílusával, ezt pedig még egy kis rockkal fűszerezi, így pörgős, vidám, jó kedvre derítő, vagy éppen lágy, andalító dalokat hallgathatunk. A zeneszerző, és muzsikus Goran, maga is azt állítja, hogy zenéjével távol akar maradni mindenféle politikai hatalomtól, és csak az emberek szívéhez kíván szólni.
Bregovic Jugoszláviában született, zenélni egész kicsi korában kezdett. Konzervatóriumban tanult hegedülni, ahol nem igazán figyeltek fel tehetségére, mivel két év után elbocsátották, arra hivatkozva, hogy nincs érzéke a hegedűhöz. Goran, azonban, ezt nem nagyon bánta, mivel inkább csak kevéssé volt lelkes, mintsem tehetségtelen. Így hát gitározni kezdett: „A gitárosokat jobban szeretik a lányok.”- vélekedett az ifjú zenész, és valószínűleg igaza volt. Az elemi iskola befejeztével, a fiatal fiú egy művészeti iskolába szeretett volna járni, mivel azonban édesanyja azt hallotta, hogy az tele van homoszexuálisokkal, ezért inkább úgy döntött, inkább egy ipari iskolába íratja fiát.
A középiskolában Bregovic belépett egy rock bandába, ahol basszusgitáron játszott. Az iskolából hamar eltanácsolták rossz magaviselet miatt. Összetörte ugyanis az iskola egyik autóbuszát. Ezután egy gimnáziumba iratkozott, és ismét csatlakozott az iskolai bandához. Tizenhat éves korában édesanyja elköltözött vidékre, Gorannak pedig egyedül kellett eltartania magát. Azt hiszem, mindenki sejti, ő ezt is megoldotta: bárokban játszott népzenét, illetve építkezéseken dolgozott...
Bregovicnak később sem kellett unatkoznia, hamar felfedezték, több együttesben is játszott, mígnem megalakult a Bijelo Dugme nevű rockzenekar, ahol mint gitáros, és zeneszerző tevékenykedett. A zenekar beváltotta Goran reményeit, arról hogy ő lesz a Kelet rock sztárja. A Bijelo Dugme hamarosan Jugoszlávia legsikeresebb együttese lett, 1974-es megalakulásuktól 1989-ig a jugoszláv háború kitöréséig tartott fennállásuk.
Az együttes felbomlása után a Goran Párizsba költözött, és filmzenéket kezdett írni. A filmrendező Emir Kusturica kérte fel, hogy a Cigányok Ideje című alkotásához szerezzen zenét. Kusturicával szoros barátság alakult ki köztük, még számos filmjének zeneszerzője volt, többek közt ő írta az Arizonai Álmodozók, és a Margó Királyné zenéjét is. Egy nézeteltérés miatt Bregovic és Kusturica viszonya megromlott, a zenész azonban nem szakadt el teljesen a filmzenék világától, például a Borat- Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika című nagysikerű alkotás zenéje is az ő nevéhez fűződik.
Bregovic zenekara a Weddings and funerals orchestra egy cigány rezes banda, egy bolgár népi együttes és egy elektronikus gitár keverékéből, no meg persze a hozzájuk tartozó kitűnő muzsikusokból áll össze, Goran 1998 óta járja a világot, és ad koncerteket az együttessel. És honnan a név? Természetesen esküvőkről, és temetésekről, ezeken az eseményeken hallani ugyanis ehhez hasonló dallamokat.
Goran Bregovic egy olyan világból jött, ahol keverednek a római katolikusok, az ortodoxok, a muzulmánok, a zsidók, a cigányok, és a közös hang leginkább a zene, Goran pedig zseniálisan ötvözi ennek a sokszínű népnek a zenéit.
Pszi
