Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy EFOTT.
Sokan voltunk, jót buliztunk, ismerkedtünk, jókat ettünk, éreztük a zenét, a meleget, a szúnyogokat, utolsó nap az esőt is.
Egy teljes színpalettát ismerhettünk meg a bajai Petőfi-szigeten, nem csak emberek, de zenekarok tekintetében is.
Számomra egy élmény volt, hogy az ismerősökkel együtt hallgathattuk a humoristákat, hűsölhettünk délelőtt a Sugovicában, drukkolva a kötélhúzóknak, majd jót nevetve a folyóba guruló csapaton. Délután teszteket kitöltögetni a Civil faluban, papíron fát ültetni, beszélgetni, vért adni, enni, inni, parlagfűért ajándékot kapni, csocsózni, hűsölni a ventillátorok árnyékában, matricákat kapni a hátunkra. Este elvándorolni az épp színpatikus programokat ígérő sátor alá és együtt drukkolni az egymás ellen zenélő csapatoknak, vagy hajunkat rázni egy másik koncerten, táncolni a parketten, élőben látni azokat, akiket eddig csak monitoron vagy fülhallgatón át hallgathattam, akár beszélgetni is velük, megismerni őket. Erre is volt példa nem is egy, és jó, hogy nem is olyan elérhetetlenek a zenészek, mint ahogy hittem.
Én nagyon jól és szabadon éreztem magam.
2010-ben Pécsett, biztos ott leszek az EFOTT-on!
