Honnan kezdődik a CSR és mi számít már reklámnak? Van-e a jövője a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának? Miért fontos a környezetmenedzsment? Ezekre a kérdésekre próbált választ keresni az AIESEC BME által szervezett kétestés programsorozat.
A vállalatok társadalmi felelősségvállalása, vagy a CSR (Corporate Social Responsibility) volt a téma a november 19-ei AIESEC-es rendezvényen. Az előadóest meghívott vendége Gärtner Szilvia volt, a DENSO autóipari beszállító cég környezetmérnöke. A DENSO-t tavaly a világ hatodik legzöldebb cégének szavazta meg az amerikai Newsweek magazin. A döntésben nagy szerepet játszott a cég CSR munkája, vagyis azok a termelésen túlmutató plusz tevékenységek, mint a családi nap szervezése, bónuszutalványok osztogatása, vagy környezetkímélő eljárások alkalmazása. Hogy nemcsak a vállalatoknak fontos a CSR, azt az egy héttel későbbi vitafórum résztvevői is megerősítették. A moderátor szerepe Szlávik Jánosnak, a BME Környezet-gazdaságtan Tanszék vezetőjének jutott, a céges oldalt Leskó Gábor a Holcimtól, a civil oldalt Horváth Zsolt a Levegő Munkacsoporttól, míg az állami szekciót Pálvölgyi Tamás volt minisztériumi osztályvezető képviselte. Érdekes kérdések merültek fel a CSR-rel kapcsolatban. Hogyan lehetne normatívvá tenni ezeket tevékenységeket? Mi a különbség a CSR és a reklám között? Mi számít közjónak és "közrossznak"? Ezt az utóbbi homályos fogalmat több példán keresztül próbáltuk meg definiálni: vajon egy tömegpusztító fegyvereket gyártó cég lehet-e CSR viselkedésű? Sok kérdésre kaptunk választ, de voltak olyanok, amik megosztották a résztvevőket. Ami fontos, hogy mindenki komolyan elgondolkodott olyan dolgokról, amelyek nem csak a saját, hanem mindenki érdekében fontos. Pálvölgyi Tamás az állam feladatát hangsúlyozta, hogy meg kellene határozni a CSR helyét a közpolitikában. Többen elmondták, hogy minél hamarabb bele kellene építeni ezt a szemléletet az oktatásba, hogy fontos a környezettudatos vezetők kiválasztása és hogy CSR egy olyan befektetés, ami csakis hosszú távon térül meg. Hétköznapi megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a zöld plázák és fás élményparkok tömeges elterjedéséig még várni kell.
Vitafórum helyett közvetlen, interaktív beszélgetésként jellemezném az estét. Jó volt látni, hogy mindhárom szektor fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást, és hogy törekednek az együttműködésre. És jó volt hallani, – Szlávik tanár úr szavait idézve – hogy a CSR nem más, mint hogy lehet emberi az üzlet.
Szanyi Melinda (AISEC)
