Huhh... csak sikerült összekaparni magam és a géphez támolyogni, ami így EFOTT másnapján nem egyszerű. Na, de térjünk is a lényegre! Ha egy szóval szeretném kifejezni, milyen is volt ez a négy nap, csak annyit mondanék: VÉRKEMÉNY! Az eufórikus pillanatok sörmámorban való átélése és a whiskykólák által okozott "panaszok" körülbelül olyan ambivalens érzéseket keltettek, mint ez a szó. Ha ezt valaki megfejti, az körülbelül beleláthat az előző négy nap káoszába. No de mélyesszük bele látóidegeinket a lezajlott koncertek sűrű masszájába - azaz tekintsük át mit is kaptunk az arcunkba:

Az első napról már írtam, amihez csak annyit fűznék, hogy minél messzebb kerülünk a szerdától, annál jobban hiányzik. Talán mondhatom, hogy az volt a legszimpatikusabb koncertösszeállítás számomra, bár ezt elég nehéz így kijelenteni, mert minden nap más volt. Egy kis retro, egy kis rock, egy kis elektronikus muzsika... szóval minden mi szem-szájnak ingere.

Mint ahogy már olvashattátok, csütörtökön beficcent egy Old's Club Light (nem a zene, hanem a veszélyességi szint miatt a jelző) és ezáltal megkoronázta az amúgy is kemény felhozatalt. Gondolok itt a Pannonia Allstars Ska Orchestrára, Ganxsta Zolee és a Kartelre a Kispál és a Borzra, no meg Dévényi Tibi bácsira, aki még mindig ugyanazokat a számokat játssza és valahogy még mindig megőrjíti a népet. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nem mentünk el megnézni a a Goa & Break beat Partyt, ami hajnali négytől kifulladásig ment minden egyes nap a Café sátorban. Talán jövőre...

Addig is maradnak az emlékek, péntekről pedig az iszonyatos másnaposság érzése. Egész délután ment a regeneráció, aztán pedig a beletörődés, hogy szétesve kell végigugrálni a Kowalsky meg a Vegát, Korda Gyuri és Balázs Klári örökzöldeit (akik, megjegyzem fél órát késtek), a NEO együttes még mindig megunhatatlan, szívfájdítóan tökéletes számait és Ludmillát, aki mellesleg irígylésre méltóan zenél. És végigugráltuk... bár a végén már csak lájtosan, tudat alatt készülve az uccsó napra...

Szombat. Napsütés. Már a punkoknak sem tartott a hajuk. Mégis talpon voltunk és "újult" erővel hidratálódtunk, aminek köszönhetően lemaradtunk a 30Y-ról és csak a Belgára sikerült rámozdulni. Szokásos hadarós stílus, egy-két heppöning, és egy részeg dj a háttérben. Kellően beszívva a szóláncokat, áttoltuk a biciklit Ladánybenére, feláldozva ezzel a Tankcsapda élményt. Fúúú, hülyék vagyunk! Meg miért már?! Jöhetnének a kérdőre vonások, de csak annyit mondok: tavaly is utolsó fellépők voltak nagyszínpadon, nem kell a "dezsávű". Na jó, talán mégis. Ugyanis Tibi bácsival zártuk az idei EFOTTot, aki egy órát rádobva a "dj szettjére" hajnali háromig szórakozatott minket, és ezzel a hazaútra is kaptunk egy kis "könnyűzenei elemózsiát" bele a batyuba.

Jajj, még egy fontos dolog: az EFOTTnak volt hivatalos dala is, amit a Retro School Band írt (honlapon meg lehet tekinteni) és ha ez a név nem mondana semmit, akkor még annyit hozzátennék, hogy a frontember a Viván műsorvezető. Amúgy nem is tolják olyan rosszul...