Péntek délután egyóra…
A régi hatoson negyvenes tempónál épp azon morfondíroztam, hogy vajon az autóval van gond, vagy a friss aszfalt ragad még… De már csak húsz kilométer Dunaújvárosig.
A várost megelőző körforgalom után egy tábla jelzi az EFOTT helyét, háromszáz méter után újabb tábla, hogy balra kell fordulni. A tájékoztatóban említett, és gyerekkorom emlékeiben őrzött jobbkanyar sehol.
A kanyar után ékes tábla jelzi: Dunaújváros Ipari Park. Nem nyert szelvény, újra játszhat. Rutinból visszatérek a régi útra és az egykori szabad strand felé véve az irányt végre fesztiválozók lézengő párjaira lelek. Egy szervező végre útba igazít a sajtós akkreditáció felé.
Még parkolóhelyem is akadt.
A kék irodakonténerben működő hölgyek már másodszorra meglelték a nevemet a listán, s szabadkoztak, hogy nem tudnak rendes karszalagot és badge tartót adni, mert elfogyott…
Sebaj, a karszalag az karszalag, mégha szürke és papír is, badge tartó meg van az autóban, mégse 15 centis madzagon fojtogasson…
Mire elérem a campinget, négy biztonsági állít meg, hogy a szürke karszalag tegnapelőtti, szíveskedjek elhagyni a fesztivál színhelyét. Szerencsére a sajtós pass jobb belátásra bírta őket, s talán felhívásomra utána is kérdeztek, hogy miért is érvényes vasárnapig az a bizonyos szürke karszalag.
Hamar ismerősökbe botlok, s meg is egyezünk, hogy mikor-hol találkozunk.
A megbeszélt „szállásadóm” épp most ébredt, úgyhogy hamar megszabadulhattam a két napra hozott motyótól is.
Ideje feltérképezi a környéket.
Az egykori szabad-strand piros telefontársaságos kordonszalaggal elkerítve, a régi kockaépület, ahol anno lángost és hekket lehetett kapni, most omladozik, csak a csónakház működik úgy, ahogy.
Útjelző tábla sehol, a fesztivál térképek már rég elfogytak, de némi rutinnal megleltem a helyes irányt a camping felé.
A Duna-holtág mentén mentál és egyéb higiénés sátrak sora mellett haladva el lehetett jutni a „sziget” szívébe, ahol egyetemek-főiskolák sátrai invitálták az arra járókat.
Még csaak lézengenek az emberek, hiszen csak délután három óra van, tegnapi-mai pörgés lassan kúszik ki a tagokból.
De hamar felvettük a ritmust, először Kiss Ádám stand up comedy-jét hallgathattuk meg „N”-edszerre, majd egy kis RAP-esített jazz oldotta végre a hangulatot.
Kowalskyék nagyot alakítottak, mint mindig, s a Kiscsillag végleg felszabadította a szunnyadó erőforrásokat.
Mégcsak este tíz, de mindenki pezseg. Megbolydult méhkas gyanánt nyüzsög Dunaújváros határa. A fesztivál tovább pörög és én hagyom, hogy magával sodorjon…
Valahol majdcsak kikötök.
Csiga
2008. július 18. 22:06. Dunaújváros, EFOTT
