Végre sikerült eljutni józanul a vodafone internetsátorba, hogy megírhassam, mi is történt az első nap. Nulladik napról nem nyilatkoznék, ugyanis nem voltam itt, bár úgy hallottam, hogy a kevés jelen levő ellenére sokan eldőltek.

Szóval első nap. A kijutás kész rémálom volt, alig lehetett levegőt kapni a buszon és körülbelül olyan izommlázzal szálltunk le róla, mintha lefutottuk volna a maratont. A jegyváltás már barátságosabb, szinte nem is kellett sorbaállni és az átvizsgálásnál sem voltak bunkók a biztonsági őrök. Az EFOTT területére egy újonnan "telepített" híd vezet át, ami ténylegesen érzékelteti velünk, hogy egy másik világba csöppenünk. Így amikor átsétáltunk rajta, már el is feledtük az addigi viszontagságokat és őszinte örömmel vethettük bele magunkat a kavalkádba. Talán a legötletesebb és ami a legjobban megfogott, az a Velke Popovice Sátor (very sorry, ha rosszul irom). Igazán jó hangulat, állandó figyelemfelkeltés, ajándékok (ami ugyebár mindenkit vonzz), zene, csocso és persze a legfontosabb: a sör. A többi - még a Pepsi Nagyszínpad is - talán kicsit gyengére sikerült. Na jó, a Café Színpad elég keményen néz ki, csak az ilyen fesztiválokon a zárt sátrak kicsit kirívóak.

Most pedig lássuk a programokat, amik ugyebár a legfontosabbak. Ezért adjuk ki a jegyárra a pénzünket és ezért utazunk kilométereket. Az első nap után azt mondhatom, hogy már megérte eljönni. A nagyszínpadon a Takáts Tamás Blues Band meghozta a hangulatot még a délután és felkészített minket egy elég erős dömpingre. Ezalatt a Bikinit, a Republicot, a Vad Fruttikat, a Péterfi Bori & Love Bandet és az Alkopopot értem. A Bikini ugyan nem hozta a formáját, mégis élvezhető volt. Talán ezt kompenzálandó, a Republic valami fantasztikus volt, és ehhez csak hozzájárult a Kossuth-díjas hegedűművész játéka, aki erősítette a bandát. A Vad fruttik és a Péterfi Bori a nagyzenekarok közé beékelődve kerültek terítékre, legalábbis nekünk. Bennük sem csalódtunk, sőt még jól is esett hallani a zenéjüket. Majd mindezt megkoronázva egy kőkemény electro-szettet hallhattunk az Alkopop formációtól, akik úgy néztek ki, mint Paul Simon "You can call me Al" számának klipjében a két szereplő. Aki nem látta, annak csak annyit, hogy a két srác között volt vagy ötven centi különbség - magasság téren.

Hirtelen ennyi, meg talán még így előzetesben a holnapi jelentéshez, hogy sajnos lemaradtunk  Badár Sándor fellépéséről, ugyanis teltház volt a Café Színpadnál. De annyi bizonyos, hogy nagyon jó lehetett.