Első alkalommal látogattam ki erre a fesztiválra, és be kell vallanom, hogy sok jót hallottam róla ezelőtt, de én magamban a neve miatti szóviccek okán teljesen leírtam. Rosszul tettem!
A terv egyszerűbb mint egy kő: eljutni a fesztiválra Budapestről a VOLT különvonattal és ott berúgni/koncerten tombolni. Még egy tartalék sátrat is vittünk, hogyha esne... (És kellett is, mint végül kiderült.) A csapat élőben írta a bejegyzéseit facebook-on és a KÁTÉ twitteres oldalán. Ez egyébként a jövőben is így lesz, mindenképpen érdemes olvasni, mert pár hasznos információ akad azért a delíriumos mondatok között. De visszatérve a fesztiválhoz: indulásunk 10:20-kor volt esedékes, ekkor már 18 sör boldog tulajdonosainak nevezhettük magunkat, valamint tudván, hogy ezt a fesztiválra nem vihetjük be, így részegedésünk is erősen tudatos kötött pályára került. Az utazás kellemesre sikerült, a vonat 800 főre volt méretezve, de kb 250-en ülhettünk rajta, hely az bőven akadt. A különjegyért (220Ft) kaptunk egy Soproni Szőke Ciklont, ami mindhármunk megítélése alapján egy gyenge közepes sör, mert ugyan ereje van, de ez a citromsav annyira nem dobja fel. Megérkezve felkavarodtak bennem a régi emlékek és elmentünk a Széchenyi téren a Pince Csárdába, ahol 650 Ft ellenében egy kétfogásos menüt kaptunk, kifogástalan minőségben! A másik sokkoló tény, hogy a vonaljegy 210Ft, de a diák havi bérlet(!!!) 410 Ft! Tehát mindenki bérletet vásárolt, és nekem kellett a lelki erő, hogy feldolgozzam ezt a BKV-val összehasonlíthatatlan állapotot.
A fesztiválra kiérve átvettem a sajtós pass-om, de később rájöttem, hogy nagyon én nem akarok a színpadra felmenni fotózni (nem is volt mivel nagyon...), valamint az interjúk már beteltek, nem nagyon lehetett a nagy fellépőkhöz odajutni. Szóval a használata arra volt elég, hogy a sajtós konténerben egyszer netezzek egyet. A bejáratnál nem nagyon motoztak meg minket és egy-egy sört is bevihettünk, ha az meg van bontva (ez azért jófejség, bár a NovaRock-on tudják hogyan kell ezt csinálni:)). A sátorhely keresés egy kellemetlen huzavona, alig akadt valami kis hely, így nem is sikerült rendesen felverni a sátrat (ez érződött is amikor esett, mert a külső ponyva hozzáért a belsőhöz és beázott egy kicsit). Aztán még tankoltunk és sorra mentünk a koncerteken.
Első állomásunk a Csík zenekar a nagyszínpadon: ez felettéb jó koncertre sikeredet! Meglepett, hogy nagyszínpadon ezt a stílust futtatják, de elnézve az embereket ez koránt sem nagyon meglepő.
A Fish! koncert az MR2 színpadon valami betegesen jóra sikerült, meg ha rossz lett volna, akkor nem ment volna el senki: ömlött az eső. A legemlékezetesebb pillanatot mi hárman (Hindu, Mobil és én) idéztük elő, amikor elkezdtük skandálni: Nagyszínpad! Aztán erre mindenki kántálni kezdte, végül az együttes finom kis riffekkel megtűzdelt zúzdává alakította és megszületett a "Nagyszínpad" című szám ott helyben! A koncert végén még próbálkoztunk egy Fishszínpaddal, de akkor már kevésbé volt kapható rá a közönség.
Subscribe-ra éppen a végére értünk be, sajnos csak egy utolsó számot kaptunk el, így inkább nem írom le milyenre is sikerült.
Kispál és a Borz: ismét a nagyszínpad, jókora tömeg és a hátsó sorokban kellemes Tingli-tangliban végigbólogattuk az eseményt. Nekem kellemes nosztalgikus hangulatom lett, pont amilyen egy Limp Bizkit-hez illik :)
Még a Limp Bizkit előtt elmentünk egy kicsit borozni két csajjal, nekik ezúton is sok sikert a felvételihez...
Nos a nap beteljesülésének mindenképpen a Limp Bizkit-et lehet nevezni. Nagyon ott voltak a szeren, jó számokat játszottak, kellemesen végigtomboltuk/ugráltuk azt a másfél órát. Talán a legmegkapóbb pillanat, amikor Fred leült és megkérdett mindenkit "Mocskos a talaj? Mert most üljünk le. Azt szeretném, ha együtt robbannánk ki, amikor a szám is beindúl." És így is tett mindenki, a tömeg együtt ült le. Aztán elszabadult a pokol, ahogy kell és a vad pogózás mindenkire átragadt. Ha másért nem (pedig de) érte meg, akkor ezért igen!
Zárás gyanánt még kortyoltunk pár sört, aztán Hinduval mentünk aludni kettő órát a vonatig, Mobil meg bevetette magát egy tánci-tánci arénába. A visszaúton pedig már látszott, hogy nyakig sárosak vagyunk, és a tócsában ugrálás nem tesz jót a cipőknek...
Ez egy jó VOLT!
